vasárnap

1860.05.30

Száguld az idő. Máris mennyi nap eltelt, hogy az utóbb írtam.
Talán nem is kell annyit írnom. Nem olvassa senki, ez csak egy füzet, én pedig lány vagyok. A tegnapi kerti partin is esett szó róla, hogy a lányok írjanak valamit, de még az asszonyok sem írhatnak. Mit szólnának egy lány írásához. A kutyát se érdekli az. Ettől függetlenül mostanság nagyon szép az idő. Még az a szerencse, hogy a kertben szép árnyékot vetnek fák, különben feketére lehetne sülni. Tudom már, hogy a rabszolgák is miért olyan feketék! Egész nap süti őket a nap, és nem védi őket semmi. Az a szerencse, hogy nem zápul meg az agyuk! Ma is csak napernyővel lehetett megmaradni, azzal is csak a fák vetette árnyékban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése