1860.06.18

A nap kábán, egész narancs árnyalatban festi a zöld dombocskákat. Egy gyenge zápor fut át éppen felettünk. Olyan finoman csöpög, hogy még egy szivárvány sem jelenik meg az égen.
Pedig micsoda gyönyörű látvány is az.
Éppen csak most értem haza. Még át sem öltöztem, csak felszaladtam, hogy ezt azonnal leírhassam. Gyönyörű emlék. A szomszéd asszonyunknál teára voltunk hivatalosak. Igazán ízlett mindenkinek, csevegtünk női dolgokról, ameddig a férfijaink a lovakat csodálták, és minden lovas dolgokról beszéltek, amit én nem értek, és nem is szeretnék érteni.
Mikor csöpögni kezdett az eső, azonnal be kellett menni, de én még kint maradtam, és teljesen elázott a hajam. Ezért biztosan sokáig be leszek zárva.
De ha megtudják, hogy még mindig a látogató ruhám van rajtam, ráadnak még néhány napot.
Vagy talán kukoricára térdeltetnek, pedig attól teljesen tönkre megyek. Volt, hogy 2 egész napot töltöttem éhesen kukoricán térdelve, amikor elloptam a szomszéd lovát, és bevágtattam rajta az erdőbe. Egész hetet akartak adni, de végül lealkudtam, mert jól viseltem magam, és utána sokat segítettem anyámnak.
Hogy azoknak a szolgáknak micsoda piszkos munkájuk van. Mégis mindig olyan vidámak.

1860.05.30

Száguld az idő. Máris mennyi nap eltelt, hogy az utóbb írtam.

Talán nem is kell annyit írnom. Nem olvassa senki, ez csak egy füzet, én pedig lány vagyok. A tegnapi kerti partin is esett szó róla, hogy a lányok írjanak valamit, de még az asszonyok sem írhatnak. Mit szólnának egy lány írásához. A kutyát se érdekli az. Ettől függetlenül mostanság nagyon szép az idő. Még az a szerencse, hogy a kertben szép árnyékot vetnek fák, különben feketére lehetne sülni. Tudom már, hogy a rabszolgák is miért olyan feketék! Egész nap süti őket a nap, és nem védi őket semmi. Az a szerencse, hogy nem zápul meg az agyuk! Ma is csak napernyővel lehetett megmaradni, azzal is csak a fák vetette árnyékban.

1860.04.04

Mostantól lejegyzem a gondolataimat.

Tegnap reggel felkeltem és az a hirtelen ötletem támadt, hogy mostantól mindent leírok ami lényeges. A gondolataimat, érzéseimet. Még a ruhát is, ami rajtam van!

El is mentem tegnap az ismerősünkhöz, aki cipőket készít bőrből, és megkértem, hogy tegyen bőr borítást a könyvemre. Mára már el is készült vele, és nem kért érte semmit.

Annyira boldog vagyok tőle, hogy ilyesmi jutott az eszembe. Azonnal ki is jöttem a kertbe írni.

Most gyönyörűen süt a nap, és a fák is egészen zöldesek már. Minden nagyon szép.